Hérakleitosz szerint „semmi sem állandó, csak maga a változás”.

A változás valójában egy többdimenziós eseménysorozat. Legtöbbször nem is gondoljuk, hogy mennyi minden van a változásban. A változás leginkább akkor történik meg váratlanul és drasztikusan, ha nem vesszük észre a változtatás szükségességét, és elutasítjuk azt. Ha kicsit jobban odafigyelnénk az életünkre, és önmagunkra, akkor észrevennénk, hogy az apróbb jelek, elég korán rámutatnak arra, hogy hol és min kéne változtatnunk annak érdekében, hogy ne omoljon össze az életünk, vagy életünknek egy része. 

És most nézzük, mi minden van a változásban, függetlenül attól, hogy az életünk mely életterületén jelentkezik.

1.    Benne van a régi dolgok (a múlt) elengedése, amik már nem szolgálják fejlődésünket. Ráadásul, amíg a régit nem engedjük el, addig az új nem tud belépni a helyére.

Itt hadd tegyek egy kis kitérőt, mert fontos tudatosítani, hogy az állatvilágban 4 alapvető funkció van: az evés, ivás, alvás és a fajfenntartás (embereknél a szex). Ettől az különbözteti meg az embert, hogy ott van egy ötödik funkció is, és ez a fejlődés, ami az emberi lét elengedhetetlen része. És akkor is fejlődünk, ha mi nem akarunk, vagy nem vesszük észre. Rendszerint azért, mert ellenállunk a fejlődésnek, vagy azért, mert lassú a fejlődésünk.

2.    A változás magával hozza azt a kérdést: „Akkor én eddig rosszul csináltam?” Itt fontos tisztázni egy alapelvet. Életünk korábbi szakaszaiban is, minden esetben úgy hoztuk döntéseinket, hogy magunknak mindig jót akartunk. Ezért minden változásnál fontos elfogadni, hogy korábbi döntéseinknél az akkor rendelkezésünkre álló információk, tapasztalat és tudás, azt a döntést eredményezte, amit éppen akkor meghoztunk. Ezért kár magunkban bűntudatot kelteni, vagy haragudni magunkra korábbi döntéseinkért. Azt kell észrevennünk, hogy döntéseinket bármikor megváltoztathatjuk, mert ez a mi életünk és mi szeretnénk jól érezni magunkat benne. A gond legtöbbször ott van, hogy legtöbb döntésünknél az érzelmeink, vagy a megfelelési kényszer vezérel bennünket, és igazából nem látjuk, hogy mi is a jó nekünk.

3.    Aztán egy újabb kérdés is felmerül: „Akkor, ezentúl másképp kell reagálnom?”  Igen. Ez viszont azért nehéz lépés, mert itt már a tettek mezejére kell lépnem, és valami olyat kell tennem, amit eddig nem tettem. Vagy uram bocsá korábban el is ítéltem, vagy leszóltam, amit mos meg kell cselekedjek. De amikor megteszem, rájövök, hogy az még is jó. Így elkezd megváltozni a véleményem a dolgokról, és amin eddig esetleg felháborodtam, azt már elfogadhatónak tartom. Ekkor azonban felmerül még egy újabb kérdés: a korábbi véleményem valóban az enyém volt, vagy csak átvettem valakiktől (család, barátok, főnököm, párom)?

4.    Ezek után pedig felmerül még egy dolog. Elég volt az életem azon az egy pontján változtatnom, vagy az egész rendszerben változtatnom kell. A „rossz” hír, hogy az egész rendszert meg kell változtatnom, illetve meg fog változni. Ugyanis ahogy élem az életem, az egy rendszer, amit sok-sok év munkájával alakítottam ki, és minden mindennel összefügg benne. Ezért az egyik életterületen létrejövő változás hatására újraértelmezem, és átstrukturálom az egész gondolkodásmódomat, hitrendszeremet, viselkedési mintáimat, ami így az egész életemben változást fog generálni. 

A változásnak nagyon fontos eleme, hogy szembenézzünk magunkkal, és merjük feltenni a kérdést: „Vajon mennyire voltam őszinte önmagamhoz azon a területen, ahol a változás megjelent”? „Mennyire akartam megfelelni másoknak”? Ha erre őszintén megadom magamnak a választ, akkor a változás is könnyebben végbemegy az életemben.

A változásra, főleg a váratlan és erőteljes változásokra, alapvetően kétféle módon szoktunk reagálni. Vagy szétesünk, vagyis egy káosz lesz az életünk, vagy lefagyunk, lemerevedünk. Mindkét esetben először cselekvőképtelenekké válunk és fogalmunk sincs, hogy mit csináljunk. Majd lassan-lassan, magunkhoz térünk és elkezdünk belehelyezkedni a változásba. Az, hogy ez mennyi idő alatt történik meg és mennyire vagyunk képesek a változást beengedni az életünkbe a rezilienciánktól függ. Vagyis a rugalmasságunktól. 

Ennek érdekessége, hogy ugyan annak az embernek más és más a reziliencája a különböző életterületeken. Biztos feltűnt már, hogy mi magunk is másképp reagálunk a különböző élethelyzetekben, és van ahol hihetetlenül rugalmasan vagyunk képesek reagálni, és van, ahol képtelenek vagyunk túllépni dolgokon. De ez így van rendjén.

Ugyanakkor a reziliencánkat, vagyis a rugalmasságunkat tudjuk fejleszteni. Egyrészt úgy, hogy jobban odafigyelünk az életünkre és tudatosabbak vagyunk azokra a dolgokra, amik történnek velünk. És egy állandó önreflexióval igyekszünk kiszűrni minél előbb életünkből azokat a dolgokat, melyek már nem szolgálják fejlődésünket. 

A másik lehetőség, hogy megtanulunk érzelmileg nem bevonódni a velünk történtekbe, hanem mintegy külső szemlélőként igyekszünk figyelni az eseményeket. Mindkét esetben sok önmunkát igényel a dolog, mert mindkét esetben az elme csendje a kulcs. Ezt viszont csak rendszeres gyakorlással lehet megtanulni.

És a végén még két fontos észrevétel. Az egyik, hogy a változás mindenképpen belép és áthatja életünket, akkor is, ha ellenállunk neki. Ilyenkor azonban nagyon sokat fogunk szenvedni. Viszont, ha a változást segítjük, akkor sokkal könnyebben és gyorsabban fog végbemenni az életünkben. De, ha netán, még mi magunk is generáljuk a változást az a legjobb, mert az irányítás a mi kezünkben marad és nem az események után loholunk, hanem tudni fogjuk, hogy mi miután, és miért történik az életünkbe. 

A másik fontos dolog, hogy a változás minden esetben valamilyen veszteségélménnyel jár, és minden esetben keresztül megyünk egy ún. gyászfolyamaton. Bármilyen veszteségről is legyen szó. A kérdés az, hogy mennyire ragadunk bele ebbe a veszteségélménybe, vagy milyen hosszú ideig hagyjuk, hogy ez meghatározza az életünket. De sok esetben az is a probléma, hogy nem adunk magunknak időt arra, hogy meggyászoljuk az elvesztett dolgot, hanem csak elfojtjuk magunkban az ezzel kapcsolatos érzéseket, amik aztán váratlanul és a legkülönbözőbb élethelyzetekben ütik fel a fejüket és mérgezik meg életünket.