Amikor elveszettnek érezzük magunkat, akkor az azért van, mert elvesztettünk valamit, és legtöbbször nem is tudjuk, hogy mit. 

Rendszerint az alábbi négy dolog valamelyikét, vagy mind a négy dolgot vesztettük el.

1. A természettel való kapcsolatunkat.Elfelejtettük, hogy mi is a természet része vagyunk. Nem állunk felette, nem uralhatjuk, és nem irányíthatjuk a természetet. De leginkább, nem zsákmányolhatjuk ki, mert tulajdonképpen magunkat fosztjuk ki. Ha visszaállítjuk kapcsolatunkat a természettel, harmóniát és békét hoz az életünkbe.

2. Más emberekkel való kapcsolatunkat.Alapvetően társas lények vagyunk. Az egyre csökkenő emberi kapcsolataink következtében,bensőséges viszonyaink folyamatosan romlanak,mert nincs interakció, ami fejlődésünk alapja.Ráadásul elveszítjük bizalmunkat is, ami tovább gerjeszti az elveszettség érzését bennünk.Ezenfelül egyre kisebb lesz bennünk a kötődés, ami növeli a hajlamot a fizikai és mentális betegségekre. Ezért ne hagyjuk, hogy kapcsolatainkat a külső körülmények leépítsék, vagy tönkre tegyék.

3. A munkával való kapcsolatunkat. Sokan olyanmunkát végeznek, ami számukra teljesen értelmetlen. Ez azért érdekes, mert az ember teremtésre született, és régen a munka teremtés volt. Ezáltal az ember megélhette a teremtés örömét. Ma viszont csak részfeladatokat végeztetnek az emberekkel, és nem tudják megélni a teremtés örömét. Ez a szükségtelenség, a feleslegesség és a céltalanság érzését váltja ki belőlük, ami depressziót és szorongást eredményez. És amikor céltalanná válnak az emberek, akkor ezt az elveszett cél érzetét mindenféle más tevékenységgel akarják pótolni. Így fontossá válik, hogy néznek ki, mit gondolnak róluk mások, mit szerezzenek meg, mit birtokoljanak, milyen sikereket érjenek el. Vagyis olyan hamis pótcselekvéseket csinálnak, amik nem tudják kárpótolni az értelmes cselekvés hiányát. A társadalmi és gazdasági rendszer persze erre egy csomó választ ad, elképesztő széles választékú termékekkel és szolgáltatásokkal. Vagyis társadalmunk ésgazdaságunk, éppen ennek az értelmes cselekvésnek az elvesztésén alapul.

4. Önmagunkkal való kapcsolatunkat. A legtöbb embernek sajnos fogalma sincs valódi önmagáról. Ugyanis gyerekkorunk óta abban élünk, hogy a külvilágra figyeljünk. Kommunikációnk sem arról szól, hogy én hogy akarom érezni magam, hanem, hogyan feleljek meg a legkülönbözőbb elvárásoknak. Ezért sohasem arról beszélünk, hogy mit érzünk, mert ezt rendszerint elnyomjuk magunkban a megfelelési kényszer miatt. Ez agresszívvá tesz bennünket és folyton versenyzünk egymással. Ráadásul mélyről jövő megérzéseinket is elutasítjuk, amit aztán rendszerint meg is bánunk. Még úgy is fogalmazunk, hogy „TUDTAM”, hogy nem így vagy éppen úgy kellett volna cselekednem, de még sem tettük meg. Ugyanakkor ezek a megérzések figyelmeztetnek arra, hogy mi a jó, és mi a rossz, mi a veszélyes és mi a biztonságos számunkra. Megmutatják, hogy mi az igaz és mi a hamis (hazugság). De ha elveszettnek érezzük magunkat, akkor ezeket abelső mély megérzéseinket, már nem vagyunk képesek érzékelni, és így a valóságra, és az igazságra sem leszünk képesek rálátni. 

Amikor elveszettnek érezzük magunkat, akkor rendszerint olyan dolgokba igyekszünk kapaszkodni, melyekről úgy gondoljuk, hogy segítséget nyújtanak. De mintha víz, vagy homok lenne az ujjaink között,bármilyen erősen is szorítjuk, végül kifolyik az ujjaink szorításából, és az elveszettség érzése nem múlik el.

Ugyanakkor az elveszettség érzése arra figyelmeztet bennünket, hogy változtatnunk kell az életünkön. Ezért érdemes megnézni, hogy a fenti négy dolog közül melyikkel veszítettük el a kapcsolatunkat, és azon a kapcsolaton változtatva megszűnik elveszettség érzésünk. De ha ezt nem is tesszük meg, az biztos, hogy az önmagunkhoz való újra kapcsolódás már segítséget nyújthat abban, hogy a változást véghez vigyük az életünkben és az elveszettség érzése elmúljon. 

Ha elveszettnek érezzük magunkat, akkor sokat segít, ha olyan dolgokra, eseményekre, történésekre gondolunk, amik boldoggá tesznek bennünket, ahol biztonságban érezzük magunkat. Egy hely, ahol jártunk, vagy valami, amit tettünk, egy ember, akit szerettünk. Ebből már következtetni tudunk arra, hogy milyen irányba változtassunk az életünkön.