Terapeutaként sokszor hallom ezt a kérdést: „Hogyan engedjem el?” Ahhoz, hogy erre választ kapjunk, nézzük meg előbb, hogy mi is az elengedés.

Az elengedés minden esetben egy veszteség élmény, ami egy változást generál az életünkben. A változást pedig rendszerint azért éljük meg nehezen, mert legtöbbször még erősen ragaszkodunk, a régihez, a megszokotthoz, a biztonságot nyújtóhoz. Pedig az „élet” azért veszi el tőlünk, vagy kéne megszabadulnunk tőle, mert már nem szolgálja a fejlődésünket.  

Minden elengedés egy folyamat, amit az alábbi „Változási görbe” ír le a legjobban. Ezt a folyamatot gyász-folyamatnak is hívják. 

Minél jobban ragaszkodunk ahhoz a dologhoz, amit el kéne engednünk, vagy minél nagyobb az ellenállás bennünk a változás elfogadására, annál lassabban és fájdalmasabban megyünk végig az elengedés folyamatán.

Azonban a változás így is, úgy is bekövetkezik az életünkben. A kérdés csak az, hogy mennyi ideig tart, és milyen sokáig ücsörgünk a gödör alján. Ugyanis, minél tovább állunk ellen a változásnak, annál nehezebb és fájdalmasabb lesz. 

Ugyanakkor látnunk kell azt is, hogy a különböző életterületeken másként, és másként éljük meg az elengedést. Van ahol könnyedén túl lépünk dolgokon, és van, ahol szenvedünk. Ezért érdemes tudatosítani magunkban azokat az életterületeket, ahol könnyebben megy a változás elfogadása, hogy abból merítve, segíteni tudjunk magunknak azoknál az életterületeknél, ahol nehezebben megy.

Ebben a „küzdelemben”, vagyis az elengedésre, mint folyamatra és az azt követő érzésre testünk csodálatos módon megadja a választ. Négy ilyen folyamatot is felfedezhetünk a testünk működése közben, amit naponta többször is átélünk, csak nem figyelünk oda rá.

1. A légzés, és ezen belül is a kilégzés. 

2. A vizelés

3. A széklet ürítés

4. Izomgörcs kilazítása

De hogyan segítenek nekünk ezek a testi folyamatok az elengedésben? 

Ha megfigyeljük ezeket a folyamatokat, akkor rájövünk, hogy ugyanúgy egyfajta veszteséget élünk meg, csak éppen testi szinten, az anyag szintjén. Ahogy kint, úgy bent. A légzésnél az elhasznált levegőt, vizelésnél a vizeletet, székletürítésnél a székletet, az izomgörcsnél pedig a fájdalmat „veszítjük” el. Csakhogy nem veszteségként éljük meg ezeket az elengedéseket, hanem leginkább megkönnyebbülésként. Ha ezeknél az elengedési folyamatoknál elcsendesedünk és a fenti négy folyamat bármelyikében megfigyeljük a testünket, hamar felfedezhetjük azt az érzést, ami a fizikai szintű elengedéssel jár. Ugyanis testünk nem áll ellen az elengedésnek, nem ragaszkodik a számára már nem szükséges anyagokhoz. Természetesen és magától értetődően enged el mindent, ami nem szolgálja a működését. Ha ezt képesek vagyunk megfigyelni és megérezni, akkor a stresszes helyzetekben, vagy lelki problémáknál, vagy anyagi veszteségnél sokkal könnyebben végig tudjuk magunkat vezetni a változás, vagyis az elengedés folyamatán. Ugyanis a lelki elengedésnél is ugyanaz az a jóleső érzés jelenik meg bennünk, mint a testi elengedésnél. Mindenki megtapasztalta már a lelki teher elengedését. Hasonló megkönnyebbülést érzünk, mint egy feszítő vizelési inger elengedése után.  Csak sosem hasonlítottuk össze a két érzést.

Testünk minden tudást magában hordoz.